Ez a mondat minden alkalommal elhangzik, amikor anyukámtól egy-egy általa elkészített és imádott étel receptje felől érdeklődünk a nővéremmel. Már annyira a család “szótárának” része, hogy az élet más területein is összekacsintva használjuk a párommal is. És – ahogy azt szintén anyukámtól eredeztetve egy másik családi igazság is állítja – így megy ez “firól-fira”, hiszen Rebeka lányom érdeklődésére is ezt szoktam válaszolni a konyhában.
Mivel 3 leánygyermek anyukája vagyok, akiknek szeretném összegyűjteni, megőrizni és továbbadni a régi családi receptjeinket, a barátoktól, ismerősöktől beszerzett új recepteket, valamint a jól sikerült összejöveteleink fogásait, hangulatát, így belevágok ebbe a modern kori naplóírásba. Természetesen a nagymamámtól megörököl, megbarnult, kicsit ételfoltos, szakadozott kötésű recepteskönyvet ez nem pótolhatja, de talán az én gyermekeim is legalább annyira hasznát veszik e gyűjteménynek, mint amennyire én forgatom szívesen a régi könyvet és telefonálok rá anyukámra, ha gyorsan segítségre vagy megerősítésre van szükségem főzés közben.
Legnagyobb inspiráció a gyűjtemény elkészítésében nagylányom konyhaművészet iránti egyre nagyobb érdeklődése és lelkesedése, amely nekem is meghozza a kedvem az elfeledett, a rohanó világban elhanyagolt családi ételeink felelevenítésében és a már megszokott receptek és menük kibővítésében.
Mivel a lányom a nagyszülőknél és az apukájánál is szeret sütni-főzni, így az interneten keresztül bárhol elérheti receptjeinket.